Érteni

Semmit nem értek.

Nem látom, mit rontok el és mit kellene másképp tennem.

Nem értem hol a hiba és nem értem miért baj, hogy ott van.

Semmi sem jó úgy, ahogyan én teszem.

Hibáztatnak, az elágazásokért, az utakért, amit választok.

De nem értem miért gondolja azt bárki is, hogy számomra létezhetne másik megoldás.

Lehet engem nem ért meg senki.

Lehet mindkettő igaz.

A teljes meg nem értettség közepén állok.

Hadd üljek le, köszi.

Egyhamar úgysem mozdulok innen.

Se ki, se be.

Bár nem idegesít.

Szeretek itt lenni.

Még ha egyedül is vagyok.

Kamu.

Minden, annyira világos.

Fényesen világító megoldáshalmazok lebegnek körülöttem.

Oly' sokszor megtanultam már, nem az a nehéz, hogy rájöjjek, hanem, hogy elfogadjam.

És néha nem akarom.

Hogyan lehetek még önmagammal szemben is makacs?

Vajon mások is látják a tévedéseiket?

Kérdések.

Kérdések, amelyeket soha nem tettem fel és válaszok, amelyeket enélkül is tudok.

Vagy azt hiszem, hogy ismerem őket.

Mit jelent tudni?

Mit jelent megválaszolni?

Mindenki másképp teszi, hogyan lehet definiálni valamit, ami minden fejben más?

Talán most tényleg nem oké semmi.

- épp senki sem hazudik -

Hófehér őszinteségszoba.

Egyedül.
Kompromisszumok.

Nem irónikus?

Onnan kapok segítséget, ahol én akartam nyújtani.

Olyan régóta vagyok erős, hogy pofoncsap a tudat, én is lehetek még lent.

Erősnek lenni.

Ez mi a szösz.

Bátorság.

Őszinteség.

Életakarat.

Motiváció.

Kiútkeresés.

Továbblépés.

Elsétálni onnan, ami már nem vezet sehová.

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, mi ez a haladásmániám.

Miért akarok én mindig rohanni előre.

Mai napig ízlelgetem ezt a kérdést a számban.