új hely, új környezet, új szokások
új emberek, csak én vagyok
ugyanaz, idő telik,
már semmi nem új, veszteség,
változások, különös esemény,
minden ismétlődik, s én is
ugyanaz vagyok, idő telik,
semmi nem új
megszeretni és elveszíteni vagy
elveszíteni és megszeretni
megszokott hibákat követni el
újra, ezerszer szembekerülni ugyanazzal,
s még mindig nem dönteni
megbocsátani újra és újra
másokért, másoknak, hol idegeneknek
hol már ismerős arcoknak
s rájönni, mit sem számít
majd újra megbocsátani
elhinni nem direkt teszik
arra gondolni naphosszat merre
visz a hajó, mi az úti cél
van-e valahol kikötő,
s, ha nincs, tervezni egyet
randevún az első tíz percben látni
veszett fejsze nyele, de maradni
még 3 órát
elhinni lehet jobb,
régi emberekkel találkozni
arra gondolni ki változott, de csak azt látni
aki nem
szeretni, bízni
újakat és régiekben, elmúltakat, hinni,
visszajönnek, s végül minden a helyére kerül
végül mindenki megnyugszik, rájön
mit kellett volna, talán meg is teszi
de
semmiképp sem az új arcok
közt érzett hiányérzet miatt,
az idegenség védtelenségében
semmiképp sem ismerősök közt
marja a gyomrát a hideg,
nem
semmiképp sem akkor akar kitörni
a lelkét gyötrő feszes kényelmetlenség
még mindig hiszem,
hogy mindennek értelme van,
minden okkal történik, hiszem,
egyszer mindent megkapunk, amit
valaha kértünk, ha később is,
nevetségesen elkésve
akkor is, minden befejezés eljön.