apróságokra koncentrálok
nem érdekelnek
de figyelemelterelésnek remek
hangzatosan zengnek a légüres térben
lebegni nem képesek
csak ami fáj csapódik vissza percenként
mintha led lámpás hirdetés lenne
ami folyton az elmédbe kúszik
miközben az utcán sétálsz
nem kéred
mégis kapod
mintha nyaralnék a saját életemben
csak ennek a vakációnak sosincs vége
nézem a hirdetőtáblát
tehetetlennek érzem magam
mint amikor hibázol
a visszafelé vezető út délibábját nézed
elfordíthatod a fejed
de ott marad a szemeid előtt
nem mutatod meg senkinek
nem beszélsz róla
csak nézed
s ő mereven bámul vissza rád