Az emberek azt hiszik ismernek, mert tudnak rólad pár sokszor ismételt információt és naponta beszéltek. Ismerik, hogyan használod a szavakat, mennyire vagy vicces és hogyan öltözöl. Kik a szüleid és hogyan nőttél fel, tudják, mit tanulsz és mit reggeliztél, sokan még azt is tudják, kit szeretsz és mennyire. Hiszik, hogy ismernek. De mit jelent ismerni? Tudni, hogy mi irányítja, mi vezérli a gondolataid. Ki vagy valójában. Kétségtelenül sok személlyel lehet lemenni iszogatni és bulizni, összeülni és csak beszélgetni arról, milyen nehéz a suli és mekkora a nyomás, milyen a munka és éppen kiben csalódtál vagy képzeld tegnap átrendeztem a szobám, mert kellett valami változás.
De beszélgettél valaha a legmélyéről? Este, amikor lefekszel, leteszed a telefonod, lekapcsolod a lámpát és senki sincs ott, csak a csend, a sötét. Mi az első gondolatod? El merted már valaha mondani valakinek, hogy mitől félsz a legjobban? A legeslegjobban. Mi tart vissza az álmaidtól. Mi bánt és mit tennél jóvá az életedben, mi az, amiből a legtöbbet tanultál, és ki hiányzik a legjobban. Amikor csak az őszinteség létezik, nem az, amit másoknak próbálsz mesélni, hogy erősnek és magabiztosnak tűnj. Amikor csak te vagy, az összes hibáddal, bűnöddel és félelmeddel együtt, és az ürességgel, ami csak teng nálad, mintha állandó vendég volna.
Meglátni valakiben a lehetőséget a biztos pontra. Nem tudom mikor engedtem valakinek, hogy megismerjen, mikor engedtem be igazán valakit. Néha még önmagamat sem engedem be, önmagamhoz. Néha még saját magammal is azt próbálom elhitetni, hogy nem bánt, hogy nem hiányzik és szépen lassan, de túl leszek rajta, holott minden este ott a gombóc a torkomban és az értelmét keresem a dolgoknak, a megoldást vagy szép illúziót keltek, estimese gyanánt.
De beszélgettél valaha a legmélyéről? Este, amikor lefekszel, leteszed a telefonod, lekapcsolod a lámpát és senki sincs ott, csak a csend, a sötét. Mi az első gondolatod? El merted már valaha mondani valakinek, hogy mitől félsz a legjobban? A legeslegjobban. Mi tart vissza az álmaidtól. Mi bánt és mit tennél jóvá az életedben, mi az, amiből a legtöbbet tanultál, és ki hiányzik a legjobban. Amikor csak az őszinteség létezik, nem az, amit másoknak próbálsz mesélni, hogy erősnek és magabiztosnak tűnj. Amikor csak te vagy, az összes hibáddal, bűnöddel és félelmeddel együtt, és az ürességgel, ami csak teng nálad, mintha állandó vendég volna.
Meglátni valakiben a lehetőséget a biztos pontra. Nem tudom mikor engedtem valakinek, hogy megismerjen, mikor engedtem be igazán valakit. Néha még önmagamat sem engedem be, önmagamhoz. Néha még saját magammal is azt próbálom elhitetni, hogy nem bánt, hogy nem hiányzik és szépen lassan, de túl leszek rajta, holott minden este ott a gombóc a torkomban és az értelmét keresem a dolgoknak, a megoldást vagy szép illúziót keltek, estimese gyanánt.
Csak keresem azt, aki érti, miről beszélek.
Mindez nem tűnik fontosnak és mindennapinak, mégis, gondoltál közben valakire vagy épp, senkire sem. Elgondolkodtató. Tudni, hogy ki, milyen szerepet játszik az életedben. És vajon te, kit ismersz.
Mindez nem tűnik fontosnak és mindennapinak, mégis, gondoltál közben valakire vagy épp, senkire sem. Elgondolkodtató. Tudni, hogy ki, milyen szerepet játszik az életedben. És vajon te, kit ismersz.