Blokkol

A félelem blokkol, a titkok blokkolnak,

a hallgatás, a józanság blokkol, 

a fegyelmezettség úgy szintén,
s mind szükséges ezen élethelyzet
túléléséhez.

Tévedtem, amikor azt hittem nem lehet rosszabb,

amikor azt hittem a köztünk való viszony,

mindig konvergálni fog a nullához,

tévedtem, amikor azt hittem érdekel, amit mondok,

s, talán akkor is, amikor azt hittem, hogy nem,

tévedtem minden előítéletes pillanatomban,

talán akkor is, amikor épp igazam volt,

tévedek, ha azt hiszem ez rólad szól,

pedig rólad kellene, és annyira koncentrálok,

de sajnálom. elutasítom a beáramló információt.

tudom, hogy félsz,

de te nem tudod, hogy én is.

Tévedtem, amikor azt hittem, jobb, ha nem ismerlek,

és akkor is, amikor rájöttem, hogy de,

tévedtem minden poénodnál és történetednél is,

valószínűleg valami máson nevettem,

sosem értettük egymást, talán nem is fogjuk.

Látod, blokkol,

az agyam teljesítőképessége halad a semmi felé,

ami bár hiába tagadják, biztosan létezik,

mert oda tartok,

s, ha úti cél lehet, akkor minden más is.

Hiszem, hogy élni akarsz, 

minden lépésed ellenére hiszem,

hogy meg akarsz ismerni, nem tévedek, 

annyi ideje nézegetjük egymást, egyik házban,
majd másikban, poros cukrászdákban, 

kellett, hogy értelme legyen, feladata, tanítása,

s most még, nem ismerlek,

nem ismersz,

érzed?

A hallgatás blokkol.