.élefazssiV

Visszafelé csinálni.
Elindulni, majd bezárni az ajtót.
Megfőzni az ételt, majd megnyitni a gázt.
Felhívni valakit, majd beírni a számot.
Levizsgázni, majd elkezdeni tanulni.
Meztelennek lenni és levetkőzni.
Beszélni, majd szóra nyitni az ajkakat.
Felállni, majd leülni.
Visszalépni. Hátrafele menni.
Kocogni, majd felvenni a sportcipőt.
Kinyitni a szekrényajtót és vissza becsukni.
Nem találni semmit.
Semmit.
Végigcsinálni a napot, majd meginni a reggeli kávét.
Meghalni, mielőtt élnél.
Elveszni a sorokban, majd olvasni kezdeni.
Felkelni és elaludni.
Kinyomni az ébresztőt és álmodni.
Kitakarítani és szétdobálni a szennyest.
Elrendezni a dolgokat és vissza összekuszálni.
Értelmezni, majd szétzilált szavakat írni sorban.
Leesni és újra párhuzamosan lebegni.
Megtanulni a leckét és újra elkövetni a hibákat.
.insavlo arlab lórbboJ
Elveszíteni, majd értékelni.
Sírni, mielőtt bekövetkezne a baj.
Elengedni és várni rá.
Visszafele élni.
Felnőni, majd gyereknek lenni.
Felfogni, mit jelentett volna.
Megbocsátani, majd haragudni újra.
Elfogadni, majd elítélni.
A jövőben élni, a jelen előtt.
Távolba meredni és visszatérni.
Mást látni. Kiemelni a lényeget.
Leesni, majd felmászni.
Szeretkezni, majd beleszeretni.

Lépj

Megbocsátani nem annyi, mint elengedni. Elengedni a fájdalmat és a keserű ízt a szájban. Megbocsátani annyi, mint tovább szeretni, ugyanúgy, kitartóan.
Másképpen felesleges.
Mardosó tüskékkel és összeomlott álmokkal, reményekkel a szívben felesleges.
Mintha tudnád, hogy ehetetlen amit főztél, mégis próbálnád letuszkolni a torkodon.
Miért? Mire jó ez? Hová vezet és mi értelme?
Megtartanám inkább a maradék józan eszem.

Sziget

Nem foglalkoztat semmi. Nem érdekel, nem köt le, mintha nem is lenne semmi dolgom kerek-e világon. Lenne. De mégsincs. Elhiszem magamnak, hogy hanyagolhatom, anélkül is minden a legnagyobb rendben lesz, hogy hozzáérnék. Önnyugtatás ez, fájdalmas hazugság riadt bensőmnek. Majd megiszom a levét később, amikor csőstül borul a nyakamba. Most mégsem vagyok hajlandó törődni vele, pihenni akarok, mint egy fáradt katona a hosszú harc után. A lelkem más küzdelmet vív, de oly hasonló, néha ugyanolyan hangosak a bennem dúló viharok és őrjítő ordítások, mint a harcmezőn elgördülő puskalövések és csatakiáltások.

De egyszer annak is vége szakad. Visszahívják a katonákat, fogják magukat és befejezik a háborút. Egyszer minden háború véget ér.

Talán az életemben is lesz egy pont, amikor leteszem a fegyvert önmagam ellen, amikor megbékélek és alkut kötök vagy legalább semleges területet jelölök ki, ahol lesz egy pillanatnyi nyugalmam, egy szigetet, ahol minden a lehető legtökéletesebb.

Szigetet.

Igen, ez az, ezt keresem, egy nyugodt szigetet.

Bárcsak lenne valahol, valahol az egész elcseszett univerzumomban, az egész túlkomplikált, túlbonyolított, túlgondolkozott, nappal álmodó világomban. Az egész mindenségben, ami az életem. A gondolataimban, az összekuszált dolgaimban, a véget nem érő körmondatokban. Ha egyszer, egyetlen apró pillanatra kisimulna a létezésem, a kátyúk eltűnnének, virággal ültetném be, kéknefelejtccsel, talán akkor, abban, a virágzó momentumban.. Ó belegondolni is nehéz. Nagyon nehéz.

Lehet

lehet szeretlek,
lehet megvetlek,
lehet te lettél,
új, játszó téveszmém,
illúzió árnya,
összeomló kártya.
de ki mondja ki, más szerelem nem az?
ki mondja ki, más nem csalóka élmény
mi ideig-óráig él még.
talán téged kereslek,
majd mesélem merengve,
ki vagy te fejemben.
talán nem teszem,
elmegyek,
vonatra szállok, mintha
a madarak szárnyán szállnék,
elsuhogok.
talán nem is látsz többé,
ki tudja még.
sorsommal szembe nem szegődhetek,
de te lennél sorsom? te, ki oly' balga, mint én?
ne vedd sértésnek,
csak bóknak,
csóknak,
mi orrod hegyéhez ér.

Kaphattam volna jegyet, de lekéstem

Állok a peronon és nézem, ahogyan hangos sípolással kigördül a vonatom.

"- Fel akartam szállni!" - gondolom magamban, csendesen zokogva, de senki sem hallja, senkit nem érdekel, nem is kell talán, sosem fordul vissza többé.

Leülök a kopott padra, nézek magam elé, a száguldó vonat után, nem gondolok semmire, nem agyalok, csak lógatom a lábam.