Adott földrengés az én remegésemhez képest konvergál a nullához, avagy volt egy slam

Az én mesém

Azt mondják a történeteket mindenki úgy meséli el,
ahogyan ő maga átélte, és arra visszaemlékezik,
ahogyan vissza akar emlékezni,
talán a miénk épp ezért olyan különböző,
az én mesémben te utálatos vagy,
és nem tetszik a vérlázító hozzáállásod ahhoz,
ami korábban a te véredben is lázat vetett ki.
Szerinted viszont a láz oka, voltam én és ahelyett,
hogy, mint nap melegét láttam volna, csupán
pár lázcsillapítóval visszahoztam a telet,
mindkettőnk életében,
szánkóztam, hóembert építettem és
elfeledtem az ellenkezőjét, te meg ezalatt
beszedtél egy dobozzal, antibiotikummal. Elmúltam,
viselkedésem, későn való felnövésem okán,
de legalább a hóemberrel jóban lettem, illett
a gyerekességemhez, meg egyébként is, az ember
szeresse azt, amit magának épít. Kezdtem
eggyé válni vele, azonosulni mindazzal
aki vagyok, meg azzal az utóhatással,
amit a nagy láz hagy maga után, 39 fok,
fehérjehalál. Az én mesémben
belém szökött, a hő belőled, amíg téged csitítottalak.
Öleltem a fagyot, hogy lehűljek és elmúlj,
de úgy látszik ez nekem nem megy olyan jól,
mint neked hat a hűtőfürdő.

Újra itt vagy, nem tudom tartod-e még a hőt,
mint a kis zöld termoszom, s ha nem,
miért gyújtogatsz feleslegesen? Szeretem a tüzet,
mint kisgyermek ugrálom körbe, mindig rám szóltak,
hogy ne tegyem, mégsem féltem,
valódi volt, csak néztem, megrögzötten,
tőled pedig megrögzötten szöktem el,
mintha börtönben lennék, pedig ez nem valódi lángnyelv
mégis irtóztat. A láz megöli a fehérjéket,
azokat a sejtjeimet, amelyekre még szükségem lenne,
ne tégy úgy, mintha nem tudnád,
utállak,
már azt sem tudom milyen évszak van
és egyre inkább tudatosítod bennem,
amikor azt mondják téli gyerek vagyok,
nem csupán arra gondolnak, hogy decemberben születtem.

Talán most nyár, talán most hideg, talán most ráz a láz
és akkor hűtőfürdő kellene, de már ez sem megy,
nézem a kádban tengerként szétterülő vizet,
elmerülök áttetsző voltában és érzem,
hogy fulladok, fulladok a csempén állva, rád gondolva,
törülközőért nyúlva, szárazon égve,
a mozzanatoktól félve, már tőled félve.

Lehet ez csupán hőátadás? Egyenlet? Egyenlőtlenség?
Az egyik oldal mindig több, vagy simán
csak villám, kis nyíllal, nincs megoldás.
A mi matematikai összefüggésünkre egyszerűen
nincs, már nincs képlet, amit használhatnék,
nincsenek évszakok, nincs gyógyszer, nincs hűtőfürdő,
a mese végére csak én maradtam,
egy 175 centis logikátlan gondolathalmaz,
amely mindig, rosszkor akar szeretni,
szerinted viszont, nem is tud.