Állok a peronon és nézem, ahogyan hangos sípolással kigördül a vonatom.
"- Fel akartam szállni!" - gondolom magamban, csendesen zokogva, de senki sem hallja, senkit nem érdekel, nem is kell talán, sosem fordul vissza többé.
Leülök a kopott padra, nézek magam elé, a száguldó vonat után, nem gondolok semmire, nem agyalok, csak lógatom a lábam.