sültkrumplit a ketchupba mártva
lépcsőn lesétálva
épületekből kilépve
lapokat széttépve
kulcsot fordítva
esőben ordítva
borongós ablakban ámulva
a múltat bámulva
táskában matatva
tegnapot rajzolva
életemet alkotva
szavakat tátogva
sötét bárokban
felfordult lakásban
túlcsordult szívgarázsban

egyedül vagyok

magamnak hazudva
mégis megalkudva
álmokban elveszve
rajztömbön tollal sercegve
szerelmet keresve

csak bólintok válaszként, egyedül vagyok

karomat nyújtva
képzelt ölelésbe bújva
hidegrázásban ülve
fájdalmat tűrve

mosolyogni

s látni
nem számít semmit
sem szavam
sem csillogó szemeim
sem mámoros terveim
sem vágyaim
sem kapott átkaim
sem létem
sem lelkem

nem számít
senkinek

elmegyek
el, el innen
elhajózom
leszek önön kalózom