Vissza önmagunkhoz : Ráhagyni

Nem szabad ráhagyni.
Ráhagyni.
Nem szabad.
Ráhagyni.
Nem.
Szabad.
Ráhagyni.
Szabad.
Nem.
Nem.
Talán.

Megrekedtség

Néha mind megrekedünk az életünk egy fázisában, ott ragadunk és egyszerűen, mintha képtelenek lennénk tovább mozdulni. És ez nem is baj, néha talán mindenkinek szüksége is van erre, átgondolni a dolgait. A baj az, ha ebben benneragadunk, nem mozdulunk sehová és úgy gondoljuk, ez teljesen rendben van így, elfogadjuk és beletörődünk, olyanokat mondunk, hogy - ez az én életem és amúgy sem akartam többet, nem is tudnék mit tenni - és hasonló, megnyugtató dolgokat. De a megrekedtség csak egy fázisa az életünknek, és nem az életünk.

05.09 - kapcsolatunkról

Joshua ma is, mint a többi napon, a kanapén ült. Szedett-vedett kis szobában, kopott kanapén. Nem törődött vele senki és ő sem törődött különösebben senkivel. Ő nem ezért volt a világon, Joshua csak saját magát kereste itt, senki mást. Kérdései azon halmazban merültek ki, mint, hogy mi értelme az itt létünknek, és főleg az övének mi értelme lehet, hiszen valaki őt is hívta. Szomorú kis emberke volt, akinek remek gondolatai támadtak bizonyos napokon. De Joshuában a legfontosabb, hogy ő kimondhatott mindent és olyat is, amit más csak magában fojtogat.

szombat, október 08, 2016

Ráhagyni