9-kor nyit, én meg 8-ra akartam menni,
jobban tetszett volna és esetlegesen
még a napom ütemezése is stimmelt
volna a többivel. De a 9 az 9. Pont.
Tehettem volna ebben az egy órában
valamit, bármit, de nem, csak a 9-et vártam,
mire realizálódott bennem,
a 9 már nem jó, 10-re máshol
kellene lennem, az út meg félóra
plusz a többi nem várt tényező,
mint a piroslámpa. Elindulsz, mész, úton vagy,
azt hiszed jó úton vagy és piros.
Piros és csak piros, nem tud átváltani,
alapvető mechanikai részecskéi,
mint a zöld fényszál,
hiányoznak. Váltana, de nem tud,
rajta belül eső okok miatt,
nem tud. Ahogyan például
a szőnyegem sem lesz egy nap váratlanul,
önön felindulásából, más színben
pompázó fonalhalmaz. Ilyen
a szőnyegek sorsa, a rajta kívül eső okok,
rajta belül eső okok lesznek, ahogyan
az elrontott piros lámpa sorsa is ez
és a 9 órás nyitásé is és az enyém is ez,
az én sorsom sem különbözik
a rongyszőnyegétől, a rajtam kívül esők
megváltoztatják mindazt, ami
engem alkot, akár teszek ellene, akár nem,
akár észreveszem, akár tagadom,
bármit teszek, tudom, hogy eddig nem
idegesített a 9 órás nyitás, csak
mióta nem tudok aludni és 5-kor kelek,
a fényjátékot figyelem a falon és eltereli
a gondolataimat a nem léted.
Nem vált a lámpa, leszállnék,
gyalog mennék, de itt nincs megálló,
hiába nyomom a leszállásjelzőt,
nem enged le. Igaza van.
Magam választottam, hogy erre szállok,
ismertem az útvonalat, de, ha a
szőnyeg sem képes a színét befolyásolni,
engem pedig hasonló okok vezérelnek,
az, hogy itt állok, rajtam kívül eső ok.
Sorsom? Csak maradjak nyugton?
Ennyit tehetnék?
Miről szól ez az egész?