- Tudja, az ember annyi mindent akar! Olyan szép és hatalmas, olyan gyönyörű dolgokat! Csak álldogál és mámorosan nézi azokat a szép terveket a kis fejében! Néha-néha elámul, sóhajt egyet, majd gyorsan összeráncolja a homlokát. Persze, majd pont én, majd pont nekem ... Hogyne! És máris rossz kedvűen eloldalog, mint a kutya, aki már megint csak hiába várt vacsorát.
- Maga már megint miről beszél?
- Csak az életről, megint csak mámorosan fecsegek, tudja ...
- Hallom, de nem tudom miről beszél, magától folyton csak elmegy az ember életkedve. Nem tenné meg, hogy inkább csak álmodozik tovább?
- De hogyan, ha folyton csak a korlátok jutnak eszembe? Hogyan, ha minden olyan nehéznek és elérhetetlennek tűnik? Minden olyan bonyolultnak tűnik!
- Igen, már hallom is a következő mondandóját, ami valami olyasmiről szól, hogy bizonyos dolgok csak az igazán tehetséges embereknek adatik meg, akik valamiféleképpen olyan egyszerűen szereznek meg mindent!
- Nem! Képzelje, erről a magyarázatomról már egészen kezdek leszokni!
- Igazán? És most épp mi a legújabb kedvenc magyarázata arra, hogy miért mond le mindenről, amit megkaphatna épp úgy, mint bárki más?
- Most éppen semmi.
- Semmi?
- Bizony mondom, semmi!
- Hát akkor? Hol az a palota, amiről álmodik?
- Úton!
- Úton? Csak ugyan? És merre jár?
- Itt ni! Látja?
- Én nem látok semmit, csak ezt a pusztaságot.
- Akkor nézze jobban, mert itt a munkások bizony majd beleszakadnak a munkába!
- Tudja néni, én nem értem magát! Néhanapján mindent olyan szomorúnak mond, máskor meg nem létező palotákról mesél!
- Nem létezik, de épül! És hát valóban, gondoltam én rossz dolgokat, de a végső konklúziónak csak annak kellene lennie, hogy aki elég bátor, annak lesz palotája, nemde?
- És honnan tudja, hogy maga nem csak elég bátor, de jó irányba is?
- Jó irányba? Igazat mond, fejjel lefelé mégsem épülhet palota! Pedig szerettem volna, azt gondoltam vannak nekem már alapjaim, mindenhez csak a teteje kell, tudja, mint tortán a cukormáz, de mit ad isten, hiába lóbáltam a cukormázat, nem lett alatta torta! Úgyhogy visszamentem, és mindent elölről kezdtem! Tudja mit jelent? Mindent újra szépen számba venni? Sok munka az! Nagyon sok! De látja? Látja már a munkásokat?