5 hónap telt el.
5 hónap telt el azóta, hogy utoljára láttalak
És még több, ha arról beszélünk, mikor beszéltünk utoljára
5 hónap alatt megváltozott az életem.
Sok mindent vártam.
Vártam, hogy hiányozni fogsz, vártam, hogy mérges leszek és értetlen,
vártam a hisztit, a dühöt, vártam az űrt és a megmagyarázhatatlan magányt.
Vártam.
Sok mindent vártam, de azt nem, hogy halálod a mindent váltja ki.
És minden alatt értem a világom, amely összeomlott, mint
régen a vacsora után épített kártyavárak, amire mindig raktam még egyet,
amit már nem kellett volna.
És nem tudom megmagyarázni, hogy miért,
miért érzek jelenleg mindent olyan értelmetlennek, miért
gondolok folyton arra bár mást és mást csináltam volna eddig
nem tudom miért kezdtem el megkérdőjelezni szinte minden
eddigi döntésemet.
Összezavarodtam.
És ha valamit gyűlölök, az ez. Az összezavarodás.
Amikor meséltem valamit, mindig azt mondtad, minden rendben lesz,
mindennek eljön a maga ideje, minden ki fog forrni,
megtalálom a saját utamat,
és egyszerűen, én, én leszek. Hogy mindenki eljut oda,
ahol ő, ő. Akár így, akár úgy.
De én ebben a sok mindenben egyszerűen elvesztem,
és most nem mondod azt, hogy meg fogom találni.
Szóval, mi van, ha nem fogom?
Arra nem adtál tanácsot mi van, ha sosem fogom megtalálni magam,
mi van, ha ...
(csupán 6 nap, és egy év telt el drága apa, miközben én semmivel nem lettem okosabb)