Van
egy kedvenc témám, számomra végtelenül elgondolkodtató. A lényegi,
legfontosabb kérdése pedig az, hogy a tragédiák vajon elkerülhetőek-e
vagy kötelező a bekövetkezésük? És ezt ki mondja meg igazából? Minek a
függvénye mindez?
És
én itt tragédiának nevezek most mindent, ami bármilyen negatív esemény,
amely befolyásolja az életünket. Például: Kitaláltam, hogy
melyik trolival szeretnék bemenni a városba, egyébként is késésben
voltam már, siettem, de amikor bezártam az ajtót és rohantam volna le a
lépcsőn, az jutott eszembe, hogy esni fog ma az eső és vissza
kellene mennem az esernyőét. Hirtelen ez az ötlet megmagyarázhatatlannak
tűnt. Késésben vagyok, futott át egy pillanat alatt az agyamon, nem
kellene visszamennem, gondoltam, le fogom késni ezt a trolit és akkor
már tényleg 10 perccel is később érkezem majd meg. - nem baj - mondta ez
a fura hang - menj vissza érte. És visszamentem.
Utána
hallottam, hogy balesetezett az a troli, amivel aztán az esernyő miatt,
nem mentem. Nem volt durva, szinte nem is sérült meg senki. De akkor
is. Hogyan befolyásolná az most az életemet, ha láttam volna, hogy
nekicsapódunk valaminek?
És mi volt az a hang, ami utasított szinte, hogy menjek vissza? Hogy késsem csak le, az a jobb?
Azóta
figyelek. Folyton és mindenre. Vajon az, hogy azt elkerültem magával
vonz majd egy másikat? Vagy akkor ezzel meg is úsztam az egészet? És
akkor most melyik a sors vagy egyáltalán létezik-e? És ez a hang vajon
olyan intuíció lenne, amely képes befolyásolni a sorsunk alakulását?
Eszerint lenne egy, az intuíció által élt életünk és egy, amelyiket a
saját makacsságunk alakítja?
Van,
aki azt mondja, mindenképp ugyanazt az életet fogjuk leélni, amit
nekünk szántak, csak, ha nem hallgatunk a belső hangunkra, akkor egy
sokkal hosszabb és bonyolultabb úton jutunk el addig, ameddig kellene,
ahová kellene. Hogy az ezéleti dolgainkat mindenképp meg fogjuk tanulni,
bármennyire is ellenállunk. Bármennyire is akarnánk tudatosan vagy
tudatalatt más életet élni.
De vajon mi van akkor, ha hallgatunk erre a manóra ott benn? Erre a kérdésre keresem a választ.
Ki tudja, talán egy életen át.
De
egy valamiben biztos vagyok: Az a belső manó sokkal bölcsebb, mint én: a
belső manó jobb döntéseket hoz, mint az első felindulás. Olyankor a
dolgok valahogyan sikerülnek, helyesebbek, jobbak.