Az
egyik kedvenc filmem Az órák. Zseniális film, hihetetlenül izgalmas
érzelemvilággal és rengeteg gyötrelemmel, nem is tudom, számomra
valahogyan leírja a tabunak szánt valóságot. Egy egészen más világot tár
ki a szemeink előtt, mint amit látni szeretnénk nap, mint nap. Olyan,
mint egy jól irányzott csalódás, ami bár kellemetlen, de sokat lehet
tanulni belőle.
Ez
a film egyszerre három nőről szól, az egyik közülük egy írónő, Virginia
Woolf, a másik kettő közül, pedig az egyik olvassa azt a könyvet,
amelyet Virginia megírt, a harmadik pedig maga a nő, akiről szól a könyv. Többet most nem is
kell tudnunk, sőt igazából ennyi sem volt érdekes. Mindaz, amit meg
szeretnék osztani jelenleg ebből a filmből, az mindössze egyetlen
mondat.
Egyik
este, Virginia férje arról kérdezi feleségét, hogyan halad a könyve,
amely beszélgetés arra lyukad ki, hogy valakinek a halálát akarja
megírni Virginia. Amikor férje megkérdezi, hogy miért;Virginia annyit felel:
- Valakinek meg kell halnia, hogy a többiek megbecsüljék az életet.
Valamiért ez a mondat folyton eszembe jut és mindig arra jutok milyen szerencse is ez. Itt lenni. Egészségesen és boldogan itt lenni. Lehetőségeket keresni és kapni. Napot, nap után. Kiváltság. És én csak azt mondom, valójában az
élet minden ideje sem lenne elég mindarra, amit tehetnénk mi itt.