Bennragad

... és ilyenkor érzed igazán, mennyire zárkózott vagy, amikor ő itt van, 
de te csak szeretnél itt lenni 

szeretném elmondani azt, ami a fejemben
jelenleg van
amire gondolok, amikor nagyot sóhajtok aztán mégis
benn ragad
hallgatok, rákérdezel mi az
de semmi, némán ülök még pár másodpercig, persze, semmi
csak egy elfojtott gondolat mert megint ..
még mindig nem tudok beszélni magamról
torkomban sírás, nem miattad, miattam
mert valami meghalt bennem, mielőtt élhetett volna
írtam pár naplót erről a dologról
de nem segít
összerakom a szavakat, mondatot formálok
rád nézek, ezt most annyira mondanám
elsuttogom magamban
tudom, hogy ki kell mondanom
ez segítene, ebből értenél
nem megy, bennragad
pedig annyira hiszek ebben
benned
de ez nem tőlünk függ
mert, ha magamra gondolok még mindig nem jut eszembe jobb dolog a romlott tejnél
ettől még hazugnak is érzem magam
beszélek itt motivációról meg küzdésről
miközben egy nyamvadt mondatot sem enged el a hangszálam
amit megosztanék
arra gondolok, ha benned sem bízok
kiben fogok
hogy nem tudom ki lehet-e valakiből irtani a bizalmat
de azt hiszem megtörtént
persze lehet csak a falak a hibásak
tudod az meg egy másik vers volt, a tények meg nem gördülnek úgy le, 

mint itt ez a pár, ja, tények
hogy minden tökjó, csak bár magamhoz tudnálak engedni anélkül, hogy beleőrülnék
hogy nem tudok küzdeni a félelemmel
arról, hogy valami meghalt bennem, mielőtt élhetett volna
arról, hogy felépült valami, de leomlani már nem tud

szóval csak arról, hogy hiába van itt, egyedül vagyok
s, hiába tudom, hogy magam miatt vagyok egyedül, ettől
csak rosszabb, mindig csak egyre rosszabb
pedig akár boldog is lehetnék

szóval csak arról, hogy ez a mondat még ami jönne, megint bennragadt.