hihetetlenül gyorsan telik az idő
pislogok egyet, másik hét
kettőt
és már másik hónap
visszagondolok
hiszem, hogy két éve volt, pedig már bőven van
öt is
és mindebben
mindebben a rohanásban
vagyunk olyan elégedetlenek
elégedetlenek és úgy teszünk, mintha ez jó lenne így
leélhető lenne így
pedig nem
és nem tudom, mikor lett ez így
nem tudom mitől lettünk ilyenek
hogy mindent látunk, csak azt nem,
amit kellene
írhatnám ezt hosszan, de néha egyszerűen csak
elfáradtam
És tudod, az a rossz a negatív emberekben, hogy az agyadba ülnek.
Azt hiszed nem hallod meg, nem is fontos, hederítesz rá és próbálsz továbbsétálni. De amikor lefordulsz a következő sarkon arra gondolsz mi van, ha igaza van, mi van, ha csupán te vagy olyan optimista, naivan álmodozó, hogy mindezt nem látod. Vagy az, hogy hogyan lehetnek olyan emberek, amelyekről ő mesél, és mikor a kereszteződéshez érsz már az jár az agyadban milyenek is valójában az emberek, és, ha ennyire nem kerek ez a sztori, akkor ki hazudik. És egészen hazáig kell sétálnod, mire rájössz, hogy senki.
Senki sem hazudik.
Egyszerűen mindenki csak a maga igazával él.
És nem. Nem kell megtanítanunk másokat arra, hogy a mi igazunkat mondják, mert az helyes. Valójában nincs helyes vagy helytelen. Nincs helyes vagy helytelen döntés. Csupán döntések vannak. Van, akire jó hatású, van, akire negatív hatású döntések. Nincs egységes jó. És, soha nem lesz olyan, hogy egy sztori mindenki szájából ugyanúgy hangzik.
és, ha már itt őszintén be kell vallani
az igazság az, hogy elkezdtem kerülni
kerülni ezeket az embereket
kerülni az önön igazukat vallókat
kerülni azt, aki nem akar mást látni
nem akar mást látni, csak amit ő
mert a magam fejében ez helytelen
idő telik
és, ha mindig azt gondolod igazad van
mit tanultál
idő telik feletted is, mégis ugyanott vagy
ugyanazt mondod
ugyanazért vagy sértett és
még mindig hiszel valamit, ami soha nem volt igaz
És ez nem vezet sehová így. Ha valaki folyton visszahúzni próbál, akkor előbb vagy utóbb te is vissza fogod húzni saját magad. Te is bizonytalankodni kezdesz. Kételkedni. És erre nincs időnk. Nincs időnk kételkedni. Nincs időnk folyton megkérdőjelezni magunkat és főképp arra nincs időnk, hogy végeláthatatlanul hosszú, negatív beszélgetéseket folytassunk. Ennél sokkal gyorsabban telik. Ennél sokkal jobban kell bíznunk, másokban és magunkban egyaránt.